A nagy parancsolat (Mk 12,28-34; Lk 10,25-28)

³⁴Amikor a farizeusok meghallották, hogy a szadduceusokat elhallgattatta, összegyűltek. ³⁵Egyikük pedig, egy törvénytudó, kísérteni akarta őt, és megkérdezte tőle: ³⁶Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? ³⁷Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” ³⁸Ez az első és a nagy parancsolat. ³⁹A második hasonló ehhez: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” ⁴⁰E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.

Krisztus Dávidnak Fia és Ura (Mk 12,35-37a; Lk 20,41-44)

⁴¹Amíg a farizeusok együtt voltak, megkérdezte tőlük Jézus: ⁴²Mit gondoltok a Krisztusról? Kinek a fia? Ezt felelték: Dávidé. ⁴³Ő azt kérdezte: Hogyan nevezheti akkor Dávid a Lélek által urának, amikor ezt mondja: ⁴⁴„Így szól az Úr az én Uramhoz: Ülj az én jobbomra, amíg lábad alá nem vetem ellenségeidet!” ⁴⁵Ha tehát Dávid URának nevezi őt, miképpen lehet a fia? ⁴⁶De senki sem tudott neki válaszolni egyetlen szót sem, és attól a naptól fogva senki sem merte őt megkérdezni többé.

KNB SZIT STL BD RUF KG

³Mert azzal, hogy Isten igazságát nem értették meg, hanem a maguk igazságát igyekeztek érvényesíteni, nem engedelmeskedtek Isten igazságának.
⁴Mert a törvény végcélja Krisztus, minden hívő megigazulására. ⁵Mózes ugyanis azt írja a törvényből való igazságról, hogy „aki megcselekszi azokat, él általuk”. ⁶A hitből való igazság pedig így szól: „Ne mondd szívedben: Ki megy fel a mennybe?” Azért tudniillik, hogy Krisztust lehozza. ⁷Vagy: „Ki megy le az alvilágba?” Azért tudniillik, hogy Krisztust a halálból felhozza. ⁸Hanem mit mond? „Közel van hozzád az ige, a te szádban és a te szívedben”, mégpedig a hit igéje, amelyet mi hirdetünk. ⁹Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. ¹⁰Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk. ¹¹Az Írás így szól: „Aki hisz őbenne, nem szégyenül meg.”

KNB SZIT STL BD RUF KG